Borús lesz az ég, ha te nem vagy velem,
A szívem vérzik, mert elmentél kedvesem.
Lelkem gyötrődik, szívem megreped,
Álmodozom, hogy foghatom két kezed.
Zúg a szellő a távolban,
S suttogja, hogy te már mással élsz boldogan.
Kint havas, és kopár a táj,
Az álom nem jön szememre, mert téged vár.
Tudom, hogy nem jössz, de reményeim élnek,
A szívemnek hazudok, s máris új életre kélek.
Hív az élet, és sok bánatot okoz,
Ugyanígy megsebez, de könnyen sok jót hoz.
Gondolkodom azon, hogy milyen leszel pár év múlva,
Imádkozom, hogy ne változz meg soha-soha.
Szívem csak érted dobban,
A világon téged szeretlek a legjobban.
Minden gondolatom hozzád száll,
Utánad vágyom minden éjszakán.
Tiéd lenne testem-lelkem, ha
Olyan lennél, mint voltál velem.
Mindenemet neked adom, mert
Imádlak nagyon-nagyon.
Titkon mindig utánad vágyom,
Oly szomorú vagyok, ha arcodat nem látom.
Mosolyod látni oly jó nekem,
Imádkozom istenhez, hogy itt légy velem.
Jó volt veled beszélgetni,
Oly szomorú lettem, mikor el kellett menni.
Cirógatnálak végtelen,
Imádlak téged, kedvesem.