Ki tudja, miért olyan fontos a nevetés, de valahogyan mindannyiunkat felfrissít és nem tudunk élni nélküle. Az emberek hosszú ideje rabjai a nevetésnek, a vicceknek. Megpróbálunk emlékezni a legjobb poénokra, állandóan fűnek-fának meséljük a vicces történeteket, és néha mi magunk teremtünk nevetséges helyzeteket. Az állatok, akik most jönnek, bizonyára nem maguk választották ezeket a szituációkat.
|
Egyszerűen nem értem a mai fiatalságot! |
|
Ne morogj, inkább énekelj velem! |
|
Inkább bújjunk el! |
|
Dehogy bújok el! Ez az én harcom! |
|
Na, én elhúzok innen! |
|
Jaj, én már elvesztem! Segíts, Anyu! | |